HAJRÁ KÓMA! Menekülés a győzelembe avagy a régi jó öreg Kóma újra megvillant.

2010. 11. 29. Hattyas-sor 2-es pálya

AS Kóma-Tatabánya FC 7-4

AS Kóma: Szilvási A. - Szilvási Gy., Horváth Ti., Dobó, Bálint D. (2), Tóth (3), Horváth Ta. (2)

Az alábbiakban egy kissé rendhagyó tudósítás következik. Alig két hét telt el a bajnokság befejezése és csodás megmenekülésünk óta, de még mindig nem tudjuk feldolgozni az élményt. A majd két éven keresztül tartó "liftezés" végre megszűnt. Bennmaradtunk.

Előző bejegyzésemben többször is felidéztem azt a küzdőszellemet, azt az elszánt győzni akarást, ami régen jellemezte ezt a kis csapatot, és ami miatt a hattyas-sori Highbury oly sok emlékezetes csatának lehetett szemtanúja. Mikor azt a cikket írtam, nem gondoltam volna, hogy  soraimnak lesz-e egyáltalán valamilyen hatása. Ilyen végkifejletre pedig végképp nem számítottam.

Az utolsó meccsnek nem mi voltunk az esélyese. Alig egy perc után pedig Szilvási is lebicegett a pályáról korábbi húzódása miatt. De a csapat nem adta fel. Ki lehetne emelni itt egyes embereket, de felesleges. CSAPATKÉNT JÁTSZOTTUNK.

Peti újra úgy rugdosta a gólokat, mint anno amikor a csólyosi oviban alázta a kiscsoportosokat, Bálint Helguera remekül hozta ki a labdákat és lépett fel a támádásokhoz, igen erre még az Éger Laci rajongók is csettintettek volna. Dobó Laci rengeteg labdát szerzett, a két Horvát testvér szenzációsan védekezett, a kisebb Szilvási pedig lehúzta a rólót a kapuban. De a legfontosabb: mintha megint azt az öt-hat évvel ezelőti csapatot láttam volna, amelyik erős volt mint a szájszag, és akkor nyert bajnokságot, amikor senki sem számított rá.

Most pedig innen a jó meleg szobából, túlélve a three bridges-i hóvihart mindenkinek szeretném megköszönni, aki részt vett az AS Kóma őszi szereplésében, és mindenkinek Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet kívánok.

UI.:Ja persze, majd elfelejtettem, és zúgjon a NA NA NA NA NA NA NA NA NA NA NA SAMIR NASRI NASRI SAMIR NASRI:)