"A labda elmehet mellettem, de a játékos soha."

Szilvási György a Kóma kőkemény hátvéde már 2003 óta, a kezdetektől szolgálja imádott csapatát. Az AS Kóma történetében ő játszotta a legtöbb hivatalos mérkőzést. Vele beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről.

-Pontosan hány meccset is játszottál a Kóma színeiben?

-Hát nem is nagyon tudom...6 év, 12 szezon, 108 meccs ha mindig pályára lépsz. Azért minden meccsen nem tudtam játszani de a 100.-on már biztos túl vagyok.

-Hogy kezdődött az egész történet?

-2003 őszén néhány barátommal, mnt friss jogászhallgatók felvetettük, hogy mi lenne, ha részt vennénk a JATE-bajnokságban. Az elgondolást gyorsan tettek követték és néhány közgazdász sráccal együtt megalapítottuk a Kómát. S a történet elindult.

-Mennyire volt nehéz a kezdet? Hogy tudtátok felvenni a ritmust?

-Ha jól emlékszem a K-ligában kezdtünk. Az eredetileg tervezett 8 főből alig 4-en jelentünk meg és 2 kölcsönjátékossal kiegészülve kikaptunk 9-3-ra...a Nyilván FC-től. A második meccsünkön megjelentek a tékozló fiúk is, de még ott se sikerült nyernünk csak a harmadik fordulóban sikerült először begyűjteni a 3 pontot. Az első szezonunkban alig 7 pontot tudtunk gyűjteni, épphogy bentmaradtunk.

-Mikor alakult ki a mostani csapat magja?

2005 tavasza-ősze. A közgázos srácok szép lassan kiszálltak a buliból, sokuk nem tudta vállalni a meccsekkel járó kötelezettségeket. Ebben az időben alakult ki a legendás 2006-os Dékány-Szilvási-Bálint-Tóth P. tengely is.

-Ne szaladjunk ennyire előre. Úgy tudom 2006 tavaszán súlyos válságban volt a klub. Hogy tudtatok ezen túllendülni és a rá következő szezonban bajnokságot nyerni?

-Valóban, azok nehéz pillanatok voltak a csapat életében. Bálint Dani és Tóth Peti akkor kezdtek el játszani egy B-ligás csapatban és ez rengeteg energiájukat lefoglalta. Én is több meccset hagytam ki egyéb elfoglaltságaim miatt. Kicsit úgy tűnt, hogy a csapat nyűg mindenkinek. Úgy érzem, hogy itt húzódott a határvonal az ún. amatőr "kimegyünk, azt majd lesz valami" Kóma és egy komoly Hattyas sori csapat között.

-S így futottak neki a 2006-os őszi szezonnak. Gondoltatok a bajnoki címre az idény előtt?

-Egyáltalán nem. Mindjárt az első fordulóban kikaptunk, jót röhögtünk és úgy gondoltuk ez is egy átlagos "kómás" szezon lesz 4-5 győzelemmel és néhány elszúrt meccsel. Amikor már úgy a harmadik, negyedik zsinórban elért győzelemnél járhattunk, egyre gyakrabban kezdtük figyelni a tabellát és titokban elkezdtünk álmodozni. Az utolsó három fordulóban mindig azzal a csapattal játszotunk, amely ellöttünk állt a táblázaton. Hatalmas meccsek voltak, rengeteg alkalmommal fordítottunk hátrányból, votl amikor 0-3-ról álltunk fel. Az utolsó meccsen az addigi első helyezettel játszottunk és győznünk kellett. Vért izzadva sikerült 2-1-re hozni a meccset. Fantasztikus volt.

-Ha jól tudom, akkor alig 6-7 játékos alkotta a csapatot.

-Nagyon szűk volt a keretünk. Az alapcsapatot  Dékány-Szilvási, Bálint T., Bálint D., Tóth P., Csepeli alkotta, a szezon vége előtt csatlakozott hozzánk Horváth Tibor. Mindenképpen ki kell emelnem Bíró Ákost, aki nem egy meccsen ugrott be és játszott kiválóan. S persze nem feledkezhetek el Máté Nándiról se, aki a döntő meccsen hozta magát. Szép időszak volt.

-Az elmúlt 3 év hogy alakult?

-A bajnoki cím után az E-ligában folytattuk, majd átszervezés után a D-ligába kerültünk (2007 ősze). Egy nagyon komoly mélypontja megint volt a csapatnak most tavasszal, sok játékos távozott és az hiányzókat nem tudtuk pótolni. Már az is bravúr volt, hogy minden meccsen ki tudtunk állni, mondjuk kétszer is csak 5 emberrel. Úgy érzem, ezek voltak a legnehezebb pillanatok a Kóma életében.

-B-liga. Mik a célkitűzések?

-Bár a csapat újonc, a keret fele már belekóstolt a B-liga atmoszférájába, úgyhogy a kieséstől nem féltem a Kómát. Én a biztos bennmaradást tűztem ki , 4 győzelemmel már teljesítenénk ezt a célt. Most már csak 3 hiányzik.

-Mit jelent neked a Kóma?

-Az idő múlásával egyre inkább a szívemhez nőtt. Nagyon megszerettem és úgy hiszem a többiek is így vannak vele. Mindig az első helyet foglalja el a szívemben a Hattyas sori csapatok között. Az édesgyermekünk.

-Úgy tudom több poszton is megfordultál.

-5-6 akalommal a kapuban is megfordultam és úgy érzem nem vallottam szégyent:) 2008 tavaszán például a meccsek felén én védtem. Nem volt más kapusunk.

-Milyen beceneveid vannak?

-Változó. Legelőször azt hiszem Cápa voltam, utána pedig végigpróbáltam az összes nagy centerhalf nevét:) Voltam Monteros (és vagyok is), Diego Lugano, Lambu és persze egyszer Charlie George is.

-Hogy állsz a góllövéssel?

-Mostanában nem annyira jól. Régebben az E-Liga alatti bajnokságban akár 3-szor, 4-szer is betaláltam egy szezonban, de most hogy mikor rúgtam utoljára gólt? Fogalmam sincs.

-Mit jelent számodra a heti egy Hattyas sori derbi?

-Lehet, hogy kinevetnek de szerintem minden férfi, aki imádja a futballt, titkon álmodozik egy-két sistergős dugóról amit futtából bombázott a kis kézilabdakapuba, amiről aztán akár órákat is tud beszélgetni néhány pofa sör mellett. Egy szóval imádom.

-Hogy látod a Kóma jövőjét?

-Amíg úgy érezzük, hogy van bennünk erő és szeretjük csinálni, lesz csapat.

-Köszönöm szépen a beszélgetést.