Hajrá AS Kóma!

A csapat históriáskönyve egyéni meglátásokkal fűszerezve.

S lőn a Kóma...mert kell egy csapat!

A gimnáziumi évek véget értek és kezdetét vette az Egyetem. 2003 őszén átléptük a szegedi jogi kar kapuját és szinte még meg sem melegedtünk, amikor focicsapat alapításán kezdtük el törni a fejünket. A gondolatokat gyorsan tettek követték és 2003. szeptember 6-án megalakult az Associazione Sportiva Kóma (AS Kóma). A csapat magját főleg jogászok alkották és hozzánk csatlakozott még néhány közgázos srác is. A névválasztásnál több alternatíva is felmerült (pl.: InterMihály, Deportivo Nyakonrúglak és ezekhez hasonló egyéb baromságok) de végül hálistennek a legkevésbé ciki AS Kóma elnevezés győzött.

Az első labdaérintések.

A JATE-bajnokságban a "K"-ligába nyerünk besorolást, ez akkor az egyetemi tizedosztályt jelentette. Hát valahol le kell kezdeni...A csapat keretét pedig Bálint Dániel, Brasnyó Szilárd, Dékány Pál, Grósz Tamás, Kószó Gábor, Szilvási György, Tóth István Péter, Varjas Árpád alkotta. Nagy izgalommal készültünk az első bajnoki meccsünkre, amire 2003. szeptember 25-én került sor, az ellenfél pedig a Nyilván FC volt. Egyeztetési problémák miatt alig 4-en jelentünk meg a tervezett 8 főből, így kettő ismeretlen sráccal kiegészülve megérdemelt 9-3-as vereséget szenvedtünk. A második fordulóban a Kóma eddigi történetében páratlan módon nem a Hattyas-soron hanem a SZOTE-pályán játszottunk, az eredmény sajnos megint vereség lett. Végre elérkezett a várva várt pillanat és az FC Lúzer ellen vért izzadva megszereztük az első győzelmünket. A továbbiakban újabb pofonokba szaladtunk bele és a ha az idény végén nem igazoljuk le Markó Rolit biztos, hogy kiesünk. De bent maradtunk...Innen már felfelé vezetett az út.

Masszív középcsapat vagyunk. Élet az E-liga alatti bajnokságokban.

Az első bajnoki idényt követően hálistennek pillanatok alatt felvettük az egyetemi bajnokság ritmusát és a bennmaradás többé már nem nagyon okozott gondot. Általában a vége előtt 3-4 fordulóval már összegyűjtöttünk annyi pontot, hogy nem kellett félnünk a kieséstől. Merészebb célokat kezdtünk el szövögetni. 2004 őszét kiválóan kezdte a Kóma 3 meccsből 3 győzelem, közel 30 rúgott gól, de ezután két súlyos vereség a Tili-Tolitól és a Nigériától helyre tett minket. 2005 tavaszán történetében először dobogóra állhatott a csapat, harmadikok lettünk de jobb eredmény is összejöhetett volna.

2005 őszén leigazoltuk Palkó Bencét a Közép Fasori Bajnokság gólkirályát de vele se tudtunk igazi áttörést elérni. A csapat közben fokozatosan átalakult: a jogászmag megmaradt, a közgázos vonal pedig szép lassan elsorvadt. Meglepő győzelmeket meglepő vereségek követtek de sajnos egy igazi jó kiegyensúlyozott átlagteljesítményt továbbra sem tudtunk produkálni. Maradt a középszer.

Mélypont avagy mi lesz veled AS Kóma?

2006 tavaszára nagyon megfogyatkoztunk. Szilvási egyéb kötelezettségei miatt kihagyott néhány meccset, Bálint Dani és Tóth Peti pedig a B-ligában futballoztak egy másik csapatban és nem tudtak már annyi energiát fordítani a Kómára mint amennyit szerettek volna. Minden fordulóra úgy kellett összeszedni az embereket. Kimondva-kimondatlanul szenvedés volt az egész. Felmerült a kérdés: szükség van-e még a csapatra? Pedig még csak ezután kezdődött el a történet...