Kiesünk vagy nem esünk ki? Nekünk nyolc.

2010. 11. 22. Hattyas-sor 2-es pálya

AS Kóma-Alma Rostock 0-8

AS Kóma: Szilvási A. - Szilvási Gy., Horváth Ti., Bálint T., Balogh, Tóth, Bálint, D., Dobó, Horváth Ta.

Volt egyszer egy csapat. Néhány elsőéves egyetemista srác hozta létre, akik nem törődve az időjárás viszontagságaival futballoztak hóban, fagyban, sárban, de közben bitang jól érezték magukat. Ki lehetett kapni akár 10-2-re is egy olyan meccsen, ahol bokáig érő vízben kellett helytállni, de a fiúk nem törődtek ezzel. Hajtottak becsülettel, és aztán felszabadultan nevettek az öltözőben saját szerencsétlenségükön. Ki álmodott ekkor még B-ligáról és egyéb cifra dolgokról?

Teltek az évek, sokan elmentek, helyettük nem jött senki, és mire a fiúk magukhoz tértek, alig hatan, heten maradtak a régiek közül. A MAG. S ekkor bekövetkezett valami, amire senki sem számított. A csapat bajnokságot nyert. Fogcsikorgatva, hősiesen harcolva minden egyes pontért. Az akarat és a lélek diadala volt az a bajnoki cím.

S hogy miért írom le ezeket a dolgokat. Talán, hogy erőt merítsenek belőle "azok a régi srácok". Talán, hogy érezzék, hogy nincs még veszve minden. Hiszen ki lehet kapni, akár 7-8 góllal is. Ez benne van a játékban. Csak a tűznek nem szabad kialudnia. Ha az kialszik, minden elsötétül. S nem lesz csapat sem. Még egy meccs van hátra, úgyhogy legyen az a végszó, hogy: HAJRÁ KÓMA!