Hajrá AS Kóma!

Megfogyva bár, de törve nem...

AS Kóma-Gyarmati United 2-1

2011. 11. 14. Hattyas-sor 2-es pálya

AS Kóma: Szilvási A. - Szilvási Gy. (1), Bálint T., Bálint D. (1), Balogh, Tóth

Hétfő este, félórával a meccs előtt, már a Hattyas-soron voltam. A csípős, hideg levegőben, az öltöző előtt egy magányos alak dohányzott. Bálint Tomi volt. Egymásra néztünk, és mindketten láttuk a másikon az idegességet és a feszültséget, ami persze nem is csoda, hogy ha csak az elmúlt napok történéseit vesszük számba.

A változatosság kedvéért, a bennünket sújtó példátlan sérüléshullám újabb áldozatokat szedett. Szűcs Máté a sípcsontján egy öklömnyi duzzanattal üldögél otthon, Peti a combhajlító izmát fájlalja. Ráadásul hétfő délután újabb rossz hír: Erik sem tud jönni este munkahelyi elfoglaltság miatt. Most mit csináljunk?

Erről beszélgettünk Tomival is. Ebben a helyzetben talán mi is az IMF-hez forduljunk játékoskölcsönért esedezve? Nem, hiszen nekünk vannak még tartalékaink. Így hát a bankszféra, a dohányáruk és az égetett szeszesitalok mágikus háromszögéből előbányásztuk az AS Kóma utánpótlásának egyik briliáns gyémántját: Balogh Lacikát.

Már kint melegítettünk a betonon, Lacikát várva, amikor Dani fantasztikus hírt hozott. Az egész sporttelep rólunk beszél. Mindenki ámulva figyeli a folyosón kifüggesztett tabellát, és kétségbeesetten találgatják, hogy vajon mi lehet a titkunk. Több évtizednyi kispályás futballmúlttal rendelkező veteránok ajánlkoznak, sosemvolt A-ligás gólkirályok könyörögnek, hogy akár csak egyetlen percet játszhassanak a Kómában, de nem. Mi ezzel a szűkös kerettel fogjuk megvívni a harcot a bajnoki címért.

Közben Lacika is befutott, és így már tényleg semmi akadálya nem volt, hogy méltó bosszút vegyünk egyik mumusunkon, a Gyarmati United-on. Mivel sem cserénk, sem bátorságunk nem volt, úgy gondoltuk, hogy visszaállunk védekezni, és aztán majd lesz valami. Az ellenfél is hasonlóan gondolkozott, így az első félidő szinte esemény nélkül telt el, néhány Kóma helyzettel fűszerezve. Mivel meguntam a tétlenséget, úgy gondoltam, hogy én is próbára teszem az ellenfél kapusát. A saját térfelemről engedtem el egy löketet, szépen le volt szorítva, erő is volt benne, viszont középre ment. Ez nem jelenthet gondot a kapusnak gondoltam, viszont a sors máshogy akarta. A Gyarmati United portása letérdelt, hogy mellre vegye a lövést, de egy furcsa, ügyetlen mozdulattal a kapuba ütötte a labdát. Ezzel a semmiből lőtt góllal 1-0 ide.

A második játékrészben sem adtuk fel biztonsági játékunkat. Alig öt perc mehetett el a félidőből, amikor észrevettem Balogh Lacikát. Úgy mozgott, mintha a világ minden terhe az ő vállán nyugodna, fejét lehajtva poroszkált a pályán. "Lacikám, elfáradtál?" - kérdeztem. Laci rám nézett, és fásultan bólogatott. Becsületére legyen mondva, Laci ezután is mindent megtett, ami a maradék erejéből tellett. Most már mindenképp be kell húznunk ezt a meccset.

Viszont a GYU sem adta fel, és kontrából egyenlítettek. Ezután beletelt egy kis időbe, amíg észhez tértünk, és a félidő közepe táján szabadrúgáshoz jutottunk. Dani állt a labda mögé, nyújtogatta a nyakát, hogy hova rúgja a lasztit, majd minden teketória nélkül kilőtte a jobb felső sarkot. 2-1 újra mi vezetünk.

A hátralévő 10 percről nem sok mindent lehet elmondani. Csúsztunk-másztunk. Az utolsó percben egy gyönyörű kontrát vezettünk, Dani Petihez passzolta a labdát, viszont gólvadászunk ahelyett, hogy az üres kapuba továbbította volna és megszerezte volna 9. gólját a bajnokságban, inkább úgy gondolta, hogy az ellenfél is megérdemel egy újabb esélyt, és nemes egyszerűséggel indította a Gyarmati támadóját. De hát ennél nehezebb problémát is megoldottunk már, és könnyedén semlegesítettük ezt a kósza támadást.

7X3=21, a Hattyas-sor még mindig rólunk beszél. Most két hét pihenő, és remélhetőleg a következő meccsen már Erikkel, Mátéval és a Peti által kölcsönadott oxigénsátorban regenerálódott Balogh Gansoval a sorainkban fogadhatjuk újabb ellenfelünket.

Köszönjük Balogh Ganso!